2009. október 28., szerda

Tavaszi történet...


TAVASZI TÖRTÉNET MELYET EGY APRÓ FEHÉR VIRÁG ÖNMAGARÓL ÍRT ÉS FŐTISZTELENDŐ ÁGNES ANYÁNAK AJÁNLOTT

Drága Anyám, kétszeresen is Anyám, önnek mondom el most lelkem történetét [1] Mikor megkért erre, úgy hittem, szétszórttá fogja tenni szívemet, ha önmagával foglalatoskodik, de Jézus azóta megérttette velem, hogy csak úgy leszek kedves előtte, ha egyszerűen engedelmeskedem; egyébként is, csak azt kezdem meg, amit majd folytatnom kell egy örökkévalóságon át, - énekemet ,,az Úr irgalmáról!!!”

Mielőtt kézbevettem volna a tollat, letérdeltem a Mária-szobor előtt[3], (amelyik annyiszor tanúskodott már az Egek Királynőjének családunk iránt tanúsított anyai szeretetéről) s könyörögtem: vezesse kezem, hogy egyetlen olyan vonást se tegyek, amely ne volna kedves előtte. Aztán felütöttem a Szent Evangéliumot és pillantásom ezekre a szavakra esett: - „Jézus ezután felment a hegyre és magához hívta, akiket kiválasztott. A választottak csatlakoztak hozzá”.[4] (Mk 3,5-13) Íme a hivatásom, az egész életem misztériuma s főként Jézus lelkem feletti előjogainak a misztériuma ... Nem azokat hívja, akik arra méltóak, hanem akiket kiválasztott, vagy ahogy Szent Pát mondja: „Isten ..... megmondta Mózesnek: »Azon könyörülök, akin akarok és ahhoz vagyok irgalmas, aki nekem tetszik.« Eszerint nem azon fordul a dolog, aki erőlködik vagy törekszik, hanem a könyörülő Istenen.” (Róm. 9, 15-16.)

Sokáig kérdezgettem magamban; hogy is lehetnek a jó Istennek kiváltságosai, miért nem kapja minden lélek egyenlő fokban a kegyelmet. Megdöbbentem annak láttán, hogy pazarolta rendkívüli jótéteményeit olyan szentekre, akik ellene fordultak, mint Szent Pál, Szent Ágoston is, Ő pedig jóformán rájuk kényszerítette kegyelmeit. Mikor meg olyan szentek életét olvastam, akiket a bölcsőtől a sírig dédelgetett Urunk tetszése, nem hagyva útjukban semmi akadályt, ami meggátolta volna, hogy Feléje emelkedjenek és már előre annyi jóban részesítette ezeket a lelkeket, hogy ők nem is tudták beszennyezni keresztségi ruhájuk makulátlan ragyogását, akkor azt kérdeztem magamban: hát például a szegény vademberék miért halnak meg annyian, anélkül, hogy Isten nevét még csak kimondani is hallották volna . . . Jézus kegyes volt, és felfedte előttem ezt a titkot. A természet könyvét nyitotta fel szemem előtt s én megértettem, hogy minden virág szép, amelyet Ő teremtett, hogy a rózsa ragyogása és a liliom fehérsége nem nyomja el a pici ibolya illatát vagy a százszorszép elragadó egyszerűségét. . . Megértettem, hogy ha minden kis virág rózsa szeretne lenni, a természet elveszítené tavaszi díszeit, a mezőket nem tarkítanák többé apró virágok...

___________________________

[1] A Gyermek-Jézusról nevezett Szent Teréz élettörténetét nővérének, Pauline-nak, Louis Martin másodszülött leányának írja. Pauline, mint Jézustól nevezett Ágnes anya, a lisieuxi Kármel perjelnője, tehát lélekben anyja Teréznek. Húga egyszer már gyermekkorában is, „kisanyjának” választotta őt édesanyjuk halálakor.

[2] Vö. Zsolt 48,5

[3] A „Mosolygó Szent Szűz” szobráról van szó, amely jelenleg Szent Teréz ereklyetartója fölött áll a lisieuxi Kármel kápolnájában. Eredetileg Louis Martin tulajdona volt, még legénykorában, s mindig a Martin-család életének középpontjában állott; Céline vitte magával zárdába lépésekor a lisieuxi Kármelbe.

Nincsenek megjegyzések: