Oldalak

2009. október 31., szombat

Egy kis Virág éneke


Úgy hiszem, ha egy kis virág beszélni tudna, egyszerűen elmondaná, hogy mit tett érte a Jó Isten s nem próbálná jótéteményeit eltitkolni. Nem mondaná hamis alázat ürügyén, hogy esetlen és illat nélkül való, hogy kiszívta pompáját a Nap s megtörték szárát a viharok, mikor ő önmagán éppen ennek az ellenkezőjét tapasztalja. Az élettörténetét mesélő virág boldog, hogy kimondhatja: Jézus ajándékul és elébe jött, elismeri, hogy benne semmi olyan nincs, ami isteni figyelmét magára vonhatta volna, s hogy ami jó van benne, azt egyedül az ő irgalma tette... Ő fakasztotta szent és valósággal szűzi illattal átitatott talajból. Ő adott eléje nyolc tündöklően fehér Liliomot. Úgy szerette apró virágját, hogy meg akarta őrizni a világ mérgezett leheletétől; éppen csak, hogy nyiladozni kezdett a kelyhe, mikor ez az isteni Szabadító Kármel hegyére ültette át,[1] ahol az a két Liliom, amely életének tavaszán is körülvette és lágyan ringatta őt, ott ontotta már édes illatát...Hét év telt el azóta, hogy az apró virág gyökeret eresztett a Szüzek Jegyese kertjében, és most három Liliom ringatja mellette illatos kelyhét, kissé távolabb egy másik Liliom nyiladozik Jézus tekintetétől és a két áldott tő, amelyen ezek a virágok fakadtak, egy örökkévalóságra egyesült már az Égi Hazában... Ott viszontlátták azt a négy Liliomot, melyek nem nyílhattak ki itt a földön... Ó, bár ne hagyná sokáig Jézus idegen partokon a száműzetésben maradt virágokat; bár válnék már teljessé az a liliombokor az Égben!...[2]

Így foglaltam össze, Anyám, kevés szóban azt, amit a jó Isten értem tett, most pedig apróra el fogom mondani gyermekéletemet; tudom, hogy az, ami más számára unalmas elbeszélés, le fogja bilincselni az ön anyai szívét.

És azután azok az emlékek, melyeket idézni fogok, az ön emlékei is, hiszen Ön mellett töltöttem gyermekkoromat s boldogságomra olyan szülőkhöz tartozom, akiknek párja nincsen, akik mindkettőnket egyforma gondoskodással és gyengédséggel vettek körül. Ó, bár áldanák meg legkisebb gyermeküket és segítenék, hogy megénekelhesse Isten irgalmát!


___________________________

[1] Teréz tizenöt éves korában lépett a Kármelbe.

[2] Teréz ebben az allegóriában megidézi egész családját. A nyolc liliom, amely megelőzte őt, fivérei és nővérei:
  • Marie-Louise, szül. 1870. febr. 22. A Szent Szívről nevezett Mária nővér, megh. 1940. jan. 19;
  • Marie-Pauline, szül. 1861. szept. 7. Jézusról nevezett Ágnes anya, megh. 1951. júl. 28-án;
  • Marie-Léonie, szül. 1865. jún. 3. Francoise-Thérése nővér, megh. 1941. jún. 16-án;
  • Marie-Hélene, szül. 1864, okt. 13., megh. 1870. febr. 22;
  • Marie-Joseph-Louis, szül. 1866. szept. 2., megh. 1867. febr. 14;
  • Marie-Joseph-Jean-Baptiste, szül. 1867. dec. 19., megh. 1868. aug. 24;
  • Marie-Céline, szül. 1869. ápr. 28. A Szent Arcról és Szent Teréziáról nevezett Genovéva nővér, megh. 1959. febr. 25-én;
  • Marie-Melanie-Thérese, szül. 1870. aug. 16-án, megh. 1870. okt. 8-án;
  • A „kis virág”, Marie-Francoise-Thérese Martin 1873. jan. 2-án éjjel fél 12-kor született Alenconban a Saint-Blaise utcában és jan. 4-én, a Notre-Dame templomban keresztelték meg.
  • A két tő, amely most már egy örökkévalóságra egyesült, a szülőket jelenti: Martinné 1877. aug. 28-án, Martin 1894. júl. 29-én halt meg. Szent Teréz szüleit 2008 október 19-én, a missziók világnapján a lisieux-i bazilikában boldoggá avatták.
Louis Martin és Zélie Guérin. 1858. júl. 13-án kötöttek házasságot.Louis-Joseph-Aloys Stanislas Martin 1825. aug. 22-én Bordeauxban született, mint Pierre-Francois Martin kapitány fia; az öt gyermek között ő volt a harmadik. Gondos nevelésben részesült, majd Alenconban, ahol a kapitány nyugdíjával letelepedett, az órásmesterséget tanulta ki. 1850-ben, miután egészségi okokból le kellett mondania a szerzetesi életről, amely egy ideig vonzotta, véglegesen letelepszik Alenconban, a Pont-Neuf utcában. Zélie-Marie Guérin 1831. dec. 23-án Saint-Denys-sur Sarthonban született ugyancsak katonatiszti családból. 1844-ben szülei három gyermekükkel Alenconba költöznek. Zélie-Marie is szerzetesi életre vágyott, de miután erről le kellett mondania és kenyeret kellett keresnie, kitanulta az alenconi csipkegyártást, tökélyre vitte s a Saint-Blaise-u. 36. sz. Alatt (jelenleg 42. sz.) önállósította magát. Férjhezmenetele után a Pont-Neuf utcában rendezkedett be. 187l-ben Martin felhagyott órásmesterségével s a csipkeüzlet fejlesztéséhez fogott, amelyet újra a Saint-Blaise utcába helyeztek át. Ebben az otthonban lakik ezután a Martin család, itt születik Teréz is két év múlva.





2009. október 29., csütörtök

Jézus kertje


...Így van ez a lelkek világában is, amely Jézus kertje. Ő akart olyan nagy szenteket teremteni, akiket Liliomokhoz és rózsákhoz lehet hasonlítani, de teremtett kisebbeket is s ezeknek be kell érniük azzal, hogy százszorszépek vagy ibolyák, melyeknek az a rendeltetése, hogy olyankor derítsék fel a jó Isten pillantását, mikor alacsonyra tekint. A tökéletesség abban áll, hogy az ő akaratát tegyük, hogy azzá legyünk, aminek ő akar látni bennünket...

Megértettem még azt is, hogy Urunk szeretete éppen úgy megnyilatkozik a legegyszerűbb lélekben, mint a legfenségesebben, ha az semmiben sem áll ellen kegyelmének. A szeretet sajátossága valóban az, hogy leereszkedjék, s ha minden lélek a Szent doktorokéhoz volna hasonló, akik az Egyházat tanításuk fényével világították meg, úgy hiszem, a jó Isten, szívüket keresve, nem bocsátkoznék elég mélyre; ő azonban megalkotta a gyermeket, aki semmit sem tud és csak gyenge hangon kiáltoz, megalkotta a szegény vadembert, aki csak a természet törvénye szerint tud viselkedni s lehajol, egészen a szívükig; ezek azok a mezei virágok, melyeknek az egyszerűsége elbájolja Őt... Ilyen mélyre szállva mutatja meg a Jó Isten az ő végtelen nagyságát. Mint ahogyan a Nap egyszerre és úgy világítja meg a cédrusokat és minden apró virágot, mintha csak az volna az egyetlen az egész földön, úgy Urunk is külön foglalatoskodik minden egyes lélekkel, mintha nem is volna más hozzá hasonló és mint ahogy a természetben minden évszak úgy van elrendezve, hogy a legszerényebb százszorszépet is virágba boríthassa a maga napján, úgy szolgálja minden mindegyik lélek javát.

Most bizonyára csodálkozva kérdi magától, drága Anyám, hogy mit akarok én mindezzel, mert idáig még semmi olyat nem mondtam, ami rávallana az életem történetére, de ön kért arra, hogy keresetlenül írjam le, amit csak gondolok; nem szorosan vett életrajzomat akarom megírni, hanem gondolataimat azokról a kegyelmekről, melyeket a jó Isten megadott nekem. Életemnek olyan korszakában vagyok, mikor már visszanézhetek a múltba, megérlelődött a lelkem a külső és a belső megpróbáltatások tüzében[1]; most, mint viharban edzett virág, úgy emelem fel a fejemet s látom, hogy megvalósulnak bennem a XXII. Zsoltár szavai. (Az Úr énnékem pásztorom, nincs semmiben hiányom. Kövér gyepeken ad helyet tanyáznom. Csendes vizekre terel engemet; és felüdíti lelkemet... Ha járok is sötétlő völgyeken, nem félek semmi bajtól, mert te ott vagy velem! ... )[2] Az Úr hozzám mindig könyörületes volt és édességgel teljes... Büntetésben lassú, irgalomban gazdag... (CII. Zsolt, 8. v.) Így, Anyám, boldogan énekelem meg az ön oldalán az Úr irgalmát... Egyedül az ön számára írom meg annak az apró virágnak a történetét, melyet Jézus szakított le, éppen ezért fesztelenül fogok beszélni: sem stílusom, sem a tárgyamtól való számos eltérés miatt, amit tenni fogok, nem nyugtalankodom. Az anyai szív mindig megérti gyermekét, még akkor is, ha az csak dadogni tud, ezért hát bizonyos vagyok abban, hogy ön megért és a lelkembe lát, ön, aki formálta és Jézusnak ajánlotta a szívemet!

___________________________
[1] Teréz ezeket a sorokat 1895 januárjában írja, hetedik szerzetesi évének a végén, mikor átélte már édesapjának a halálát (1894. júl. 29.) s mindazt a megpróbáltatást, amely betegségével járt. Utal itt azokra a különböző nehézségekre is, melyek a Kármelbe lépése óta kísérték (fizikai és erkölcsi értelemben vett szenvedések, lelki szárazságok).

[2] Zsolt 23, 1-4.

2009. október 28., szerda

Tavaszi történet...


TAVASZI TÖRTÉNET MELYET EGY APRÓ FEHÉR VIRÁG ÖNMAGARÓL ÍRT ÉS FŐTISZTELENDŐ ÁGNES ANYÁNAK AJÁNLOTT

Drága Anyám, kétszeresen is Anyám, önnek mondom el most lelkem történetét [1] Mikor megkért erre, úgy hittem, szétszórttá fogja tenni szívemet, ha önmagával foglalatoskodik, de Jézus azóta megérttette velem, hogy csak úgy leszek kedves előtte, ha egyszerűen engedelmeskedem; egyébként is, csak azt kezdem meg, amit majd folytatnom kell egy örökkévalóságon át, - énekemet ,,az Úr irgalmáról!!!”

Mielőtt kézbevettem volna a tollat, letérdeltem a Mária-szobor előtt[3], (amelyik annyiszor tanúskodott már az Egek Királynőjének családunk iránt tanúsított anyai szeretetéről) s könyörögtem: vezesse kezem, hogy egyetlen olyan vonást se tegyek, amely ne volna kedves előtte. Aztán felütöttem a Szent Evangéliumot és pillantásom ezekre a szavakra esett: - „Jézus ezután felment a hegyre és magához hívta, akiket kiválasztott. A választottak csatlakoztak hozzá”.[4] (Mk 3,5-13) Íme a hivatásom, az egész életem misztériuma s főként Jézus lelkem feletti előjogainak a misztériuma ... Nem azokat hívja, akik arra méltóak, hanem akiket kiválasztott, vagy ahogy Szent Pát mondja: „Isten ..... megmondta Mózesnek: »Azon könyörülök, akin akarok és ahhoz vagyok irgalmas, aki nekem tetszik.« Eszerint nem azon fordul a dolog, aki erőlködik vagy törekszik, hanem a könyörülő Istenen.” (Róm. 9, 15-16.)

Sokáig kérdezgettem magamban; hogy is lehetnek a jó Istennek kiváltságosai, miért nem kapja minden lélek egyenlő fokban a kegyelmet. Megdöbbentem annak láttán, hogy pazarolta rendkívüli jótéteményeit olyan szentekre, akik ellene fordultak, mint Szent Pál, Szent Ágoston is, Ő pedig jóformán rájuk kényszerítette kegyelmeit. Mikor meg olyan szentek életét olvastam, akiket a bölcsőtől a sírig dédelgetett Urunk tetszése, nem hagyva útjukban semmi akadályt, ami meggátolta volna, hogy Feléje emelkedjenek és már előre annyi jóban részesítette ezeket a lelkeket, hogy ők nem is tudták beszennyezni keresztségi ruhájuk makulátlan ragyogását, akkor azt kérdeztem magamban: hát például a szegény vademberék miért halnak meg annyian, anélkül, hogy Isten nevét még csak kimondani is hallották volna . . . Jézus kegyes volt, és felfedte előttem ezt a titkot. A természet könyvét nyitotta fel szemem előtt s én megértettem, hogy minden virág szép, amelyet Ő teremtett, hogy a rózsa ragyogása és a liliom fehérsége nem nyomja el a pici ibolya illatát vagy a százszorszép elragadó egyszerűségét. . . Megértettem, hogy ha minden kis virág rózsa szeretne lenni, a természet elveszítené tavaszi díszeit, a mezőket nem tarkítanák többé apró virágok...

___________________________

[1] A Gyermek-Jézusról nevezett Szent Teréz élettörténetét nővérének, Pauline-nak, Louis Martin másodszülött leányának írja. Pauline, mint Jézustól nevezett Ágnes anya, a lisieuxi Kármel perjelnője, tehát lélekben anyja Teréznek. Húga egyszer már gyermekkorában is, „kisanyjának” választotta őt édesanyjuk halálakor.

[2] Vö. Zsolt 48,5

[3] A „Mosolygó Szent Szűz” szobráról van szó, amely jelenleg Szent Teréz ereklyetartója fölött áll a lisieuxi Kármel kápolnájában. Eredetileg Louis Martin tulajdona volt, még legénykorában, s mindig a Martin-család életének középpontjában állott; Céline vitte magával zárdába lépésekor a lisieuxi Kármelbe.