A végletekig érzékennyé váltam

Mint már mondtam, ebben az időben léptem életem második szakaszába, amely a három közül a legfájdalmasabb volt, különösen akkor, mikor az, akit második Mamámnak „választottam”, a Kármelbe lépett. Ez a korszak négy és fél éves koromtól tizennégy éves koromig terjed, mikoris visszakaptam gyermekkori természetemet, hogy közben már a komoly életbe is kilépjek.

Meg kell mondanom, Anyám, hogy Mama halálával szerencsés természetem teljesen megváltozott; én, az élénk, a nyíltszívű, félénkké és csendessé lettem s a végletekig érzékennyé. Elég volt egy tekintet ahhoz, hogy ontsam a könnyeimet, csak úgy éreztem jól magam, ha senki sem foglalkozott velem, nem bírtam idegen emberek társaságát elviselni, csak a meghitt családi légkör tudott felvidítani... Eközben szüntelenül a legszeretőbb gyengédség vett körül. Papa annyira gyengéd szíve már meglévő szeretetét igazi anyai szeretettel toldotta meg!... Ön, Anyám és Mária, nem voltak-e számomra a leggyengédebb, legönzetlenebb anyák?... Ó, ha a jó Isten nem ontotta volna jótékony napsugarát apró virágjára, nem tudott volna meghonosodni a földön, túlságosan gyenge volt még ahhoz, hogy a záporokat és a viharokat elviselje, melegre volt szüksége, édes harmatra és tavaszi szellőre, soha nem nélkülözte ezeket a jótéteményeket, Jézus megadta, hogy rájuk bukkanjon, még a megpróbáltatás hótakarója alatt is!

Hogy eljöttünk Alenconból, afelett semmi szomorúságot nem éreztem; a gyermekek szeretik a változatosságot s én örömmel jöttem Lisieux-be. Emlékszem az utazásra, az estére, amikor nagynénémhez[1] megérkeztünk, látom magam előtt Jeanne-t és Máriát[2], amint a kapuban várnak bennünket... Boldog voltam, hogy ilyen helyes kis unokanővéreim vannak, nagyon szerettem őket nagynénémmel s főleg nagybátyámmal együtt, akitől ugyan féltem is és nála nem éreztem magam oly fesztelenül, mint a Cserjésben[3], ott volt azután igazán boldog az életem. Már reggel odajött ön mellém, megkérdezve, hogy a jó Istennek adtam-e a szívemet, ezután felöltöztetett és Róla beszélt nekem s az ön oldalán végeztem el az imámat. Majd az olvasási lecke jött, az első szó, amelyet egyedül el tudtam olvasni, ez volt „Mennyek”. Drága keresztanyám az írásleckéket vállalta, és ön, anyám, az összes egyebet; nem valami könnyen tanultam, de jó emlékezőtehetségem volt. A katekizmus és főleg a bibliai történetek voltak a kedvenceim, ezeket örömmel tanultam, de a nyelvtan gyakran megríkatott... Gondoljon csak vissza a hím- és nőnemre!...

___________________________________

[1] Louis Martin felesége halála után Lisieux-be költözött, hogy sógora, a Lisieux-i gyógyszerész és annak felesége segítségére lehessen leányai nevelesében. Teréz és nővérei 1877. nov. 15-én érkeztek meg Lisieuxbe, nagyatyjuk, Isidore Guérin kíséretében.
[2] Isidore Guérinnek és Céline Fournet-nek két gyermeke volt: a 9 éves Jeanne és a 7 éves Mária.
[3] Les „Buissonnets.” Így nevezték ezt a nagy, bokros-fás kertben álló családi házat, melyet Guérin, a jó üzletember, igen előnyösen szerzett meg sógora számára.