Egy kis Virág éneke

Úgy hiszem, ha egy kis virág beszélni tudna, egyszerűen elmondaná, hogy mit tett érte a Jó Isten s nem próbálná jótéteményeit eltitkolni. Nem mondaná hamis alázat ürügyén, hogy esetlen és illat nélkül való, hogy kiszívta pompáját a Nap s megtörték szárát a viharok, mikor ő önmagán éppen ennek az ellenkezőjét tapasztalja. Az élettörténetét mesélő virág boldog, hogy kimondhatja: Jézus ajándékul és elébe jött, elismeri, hogy benne semmi olyan nincs, ami isteni figyelmét magára vonhatta volna, s hogy ami jó van benne, azt egyedül az ő irgalma tette... Ő fakasztotta szent és valósággal szűzi illattal átitatott talajból. Ő adott eléje nyolc tündöklően fehér Liliomot. Úgy szerette apró virágját, hogy meg akarta őrizni a világ mérgezett leheletétől; éppen csak, hogy nyiladozni kezdett a kelyhe, mikor ez az isteni Szabadító Kármel hegyére ültette át,[1] ahol az a két Liliom, amely életének tavaszán is körülvette és lágyan ringatta őt, ott ontotta már édes illatát...Hét év telt el azóta, hogy az apró virág gyökeret eresztett a Szüzek Jegyese kertjében, és most három Liliom ringatja mellette illatos kelyhét, kissé távolabb egy másik Liliom nyiladozik Jézus tekintetétől és a két áldott tő, amelyen ezek a virágok fakadtak, egy örökkévalóságra egyesült már az Égi Hazában... Ott viszontlátták azt a négy Liliomot, melyek nem nyílhattak ki itt a földön... Ó, bár ne hagyná sokáig Jézus idegen partokon a száműzetésben maradt virágokat; bár válnék már teljessé az a liliombokor az Égben!...[2]

Így foglaltam össze, Anyám, kevés szóban azt, amit a jó Isten értem tett, most pedig apróra el fogom mondani gyermekéletemet; tudom, hogy az, ami más számára unalmas elbeszélés, le fogja bilincselni az ön anyai szívét.

És azután azok az emlékek, melyeket idézni fogok, az ön emlékei is, hiszen Ön mellett töltöttem gyermekkoromat s boldogságomra olyan szülőkhöz tartozom, akiknek párja nincsen, akik mindkettőnket egyforma gondoskodással és gyengédséggel vettek körül. Ó, bár áldanák meg legkisebb gyermeküket és segítenék, hogy megénekelhesse Isten irgalmát!

___________________________

[1] Teréz tizenöt éves korában lépett a Kármelbe.

[2] Teréz ebben az allegóriában megidézi egész családját. A nyolc liliom, amely megelőzte őt, fivérei és nővérei:

• Marie-Louise, szül. 1870. febr. 22. A Szent Szívről nevezett Mária nővér, megh. 1940. jan. 19;

• Marie-Pauline, szül. 1861. szept. 7. Jézusról nevezett Ágnes anya, megh. 1951. júl. 28-án;

• Marie-Léonie, szül. 1865. jún. 3. Francoise-Thérése nővér, megh. 1941. jún. 16-án;

• Marie-Hélene, szül. 1864, okt. 13., megh. 1870. febr. 22;

• Marie-Joseph-Louis, szül. 1866. szept. 2., megh. 1867. febr. 14;

• Marie-Joseph-Jean-Baptiste, szül. 1867. dec. 19., megh. 1868. aug. 24;

• Marie-Céline, szül. 1869. ápr. 28. A Szent Arcról és Szent Teréziáról nevezett Genovéva nővér, megh. 1959. febr. 25-én;

• Marie-Melanie-Thérese, szül. 1870. aug. 16-án, megh. 1870. okt. 8-án;

• A „kis virág”, Marie-Francoise-Thérese Martin 1873. jan. 2-án éjjel fél 12-kor született Alenconban a Saint-Blaise utcában és jan. 4-én, a Notre-Dame templomban keresztelték meg.

• Mikor Szent Teréz ezeket a sorokat írja: „három Liliom” van mellette a Kármelben: Mária, Pauline és Céline, egy másik egy kissé messzebb, a caeni Vizitációban virágzik: Léonie.

• A két tő, amely most már egy örökkévalóságra egyesült, a szülőket jelenti: Martinné 1877. aug. 28-án, Martin 1894. júl. 29-én halt meg. Szent Teréz szüleit 2008 október 19-én, a missziók világnapján a lisieux-i bazilikában boldoggá avatták.

Louis Martin és Zélie Guérin. 1858. júl. 13-án kötöttek házasságot.Louis-Joseph-Aloys Stanislas Martin 1825. aug. 22-én Bordeauxban született, mint Pierre-Francois Martin kapitány fia; az öt gyermek között ő volt a harmadik. Gondos nevelésben részesült, majd Alenconban, ahol a kapitány nyugdíjával letelepedett, az órásmesterséget tanulta ki. 1850-ben, miután egészségi okokból le kellett mondania a szerzetesi életről, amely egy ideig vonzotta, véglegesen letelepszik Alenconban, a Pont-Neuf utcában. Zélie-Marie Guérin 1831. dec. 23-án Saint-Denys-sur Sarthonban született ugyancsak katonatiszti családból. 1844-ben szülei három gyermekükkel Alenconba költöznek. Zélie-Marie is szerzetesi életre vágyott, de miután erről le kellett mondania és kenyeret kellett keresnie, kitanulta az alenconi csipkegyártást, tökélyre vitte s a Saint-Blaise-u. 36. sz. Alatt (jelenleg 42. sz.) önállósította magát. Férjhezmenetele után a Pont-Neuf utcában rendezkedett be. 187l-ben Martin felhagyott órásmesterségével s a csipkeüzlet fejlesztéséhez fogott, amelyet újra a Saint-Blaise utcába helyeztek át. Ebben az otthonban lakik ezután a Martin család, itt születik Teréz is két év múlva.